In memoriam iskolateremtők!

  Ladó László (1919-2007) Dr. Barakonyi Károly a MTA VSZB lelnöke, a PTE professor Emeritusa:  Elnöki felvezetés Hangsúlyozta, hogy Ladó Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak a hányatott sorsú hazai vezetés- és szervezéstudomány fejlesztésében. Képes volt különböző időszakokban, különböző politikai széljárások mellett is szakmai hitelességével tekintélyt parancsolni és alkotni. Nemcsak egyénileg alkotott nagyot, hanem maga köré iskolát is szervezett. Sokan sokat köszönhetnek neki. Mindvégig aktív, szellemileg friss maradt. 2007 tavaszán egy, a tudományterületünk hazai nagyjairól hasonló MTA VSZB ülésen még ő is előadott (Erdei Ferencről).Ezután, Ladó László közvetlen kollégáinak adta át szót, hogy tartsák meg megemlékezéseiket. Előadók:   http://www.flickr.com/photos/96837946@N07/9256063384/in/set-72157634543475385 http://www.flickr.com/photos/96837946@N07/9512183556/ http://www.flickr.com/photos/96837946@N07/9238193907/in/set-72157634543475385   http://www.flickr.com/photos/96837946

  A Közgazdaságtudományi Egyetem Népgazdasági tervezési szak „Vállalati modellező” szakirányos diájaként abban a szerencsében lehetett részem, hogy egyszerre hallgathattam Megyeri Endre professzor úrtól az ipargazdaságtant, valamint Máriás Antal, Kovács Sándor és Nemény Vilmos professzoroktól a szervezéselméleti és szervezési ismereteket. Ekkor még túl sokat nem tudtam arról, hogy mit tanítanak a Műegyetemen, Veszprémben, Miskolcon és Pécsett, mígnem Nemény tanár úr egyik alkalommal behozott egy később kötelezővé vált irodalmat: Ladó László “A komplex iparvállalati tervezés módszertana” című könyvét. Csoporttársaimmal együtt, mint matematika és módszertani ismeretek iránt érdeklődő hallgatók, igen nagy érdeklődéssel olvastuk e munkát, s valahol éreztük, hogy ennek az írásnak az alapjai Magyarországtól távolabb, a fejlettebb piacgazdaságban keresendők. Csak jóval később(másfél évtized után) jöttem rá, hogy ez volt az első „kontolling” könyv, ami kezembe vettem. A következő találkozásom

Kindler Józseffel az 1970-es évek végén, kezdő tanársegéd koromban találkoztam először a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Előadásokat tartott a döntéselmélet témakörében a harmadéves hallgatóink számára. Természetesen én is meghallgattam előadásait, amelyek új ismeretkörök felé irányították figyelmemet. Akkor hallottam először a korlátozott racionalitásról, a Bartee-féle probléma-értelmezésről, s Rawls törvényeiről. Az 1970-1980-as évek fordulója körül publikált tanulmányai a pozitivista módszertan válságáról, valamint a Máriás Antallal és Kiss Istvánnal közösen írt tanulmányuk a menedzsment oktatás hazai hiányosságairól új távlatokat nyitottak a szervezet- és vezetéselméleti kutatásaink számára. Sorosabb szakmai együttműködésem Kindler Józseffel 1993. decemberére datálódik. Egy MTA doktori védés szünetében odajött hozzám és ezt mondta: „Karcsi, vállald el a Gazdálkodástani Doktori Program igazgatói tisztségét, mert, s valószínűleg szó szerint idézem amit mondott: „… Én nem tudom mit ke

  Amikor még kislányka voltam Nagyapám sokat vitt ki a természetbe, s sétáltunk együtt többször is. Az egyik faluban - ahol egykoron laktunk - volt egy út, két oldalát végig csodálatos jegenyefasor díszítette! Öröm volt ránézni is! Ahányszor arra jártunk Nagyapám mély sóhajjal mindig azt mondta: ” Hajjaj gyermekem … hiába, csakis a jegenyék mellett lehet nagyra nőni…!”  S, bár akkor én még csak kisiskolás voltam, hangjából, hanghordozásából tökéltessen „kihallottam”, hogy ezzel, sokkal többet, mást (is) akar mondani, mint, hogy milyen magasak is a jegenyefák… Néha faggattam is róla, de csak ő csak ennyit mondott: emlékezz majd a szavaimra - ha nagy leszel – s akkor majd MINDEN- t megértesz… Rajongva szeretett és tisztelt Nagyapám már régen nem élt, s én sem igen gondoltam már régen a sem a jegenyefákra, sem a rájuk vonatkozó - gyermekként kissé titokzatosan hangzó - nagyszülői intelemre, amikor is 1975 februárjában beiskoláztak (a kor személyügyi gyakorlata volt) NIM TK (Nehézipari Min

Aligha tagadható, hogy az egyetemi hallgató, majd a tudományos munkatárs életében meghatározó jelentőségű egy-egy nagy formátumú tanárral való találkozás. Nálam sem volt ez másképp, s számomra az első ilyen jellegű élményt dr. Kerekes Sándor professzor jelentette. Ezt követően természetesen megszállottan kerestem a vele való találkozást, ami az összes általa jegyzett kurzus felvételét és előadásainak rendszeres látogatását jelentette. Történt egyszer, hogy egy bizonyos tantárgy keretében csupán egyetlen, ámde előre meghirdetett időpontban tartott órát, s én már jó előre készültem erre az alkalomra. Bevallom, e tárgy keretében nemigen érdekelt más. S akkor a várva várt napon egy idős, ősz hajú, számomra teljesen ismeretlen professzor jelent meg a katedrán. Csalódottságom leírhatatlan volt, s már előre temettem a feleslegesen kidobott másfél órát. Csakhogy az előadóban kisebbfajta csoda történt. A bős-nagymarosi projekttel kapcsolatos döntéselméleti problémákról nem valamiféle enervált,

  Ángyán József: „Az érett s tünődő kevésszavú alázat”- emlékezés Kindler Józsefről , a photo by  Erdősi Gyula  on Flickr. Az 1990-es évek közepe táján, a Kerekes Sándor professzor, kedves barátom által vezetett műhelyben ismerkedtem meg Kindler József professzorral. Ez a szellemi alkotó közösség már akkor is sok tehetséges fiatal és idősebb kollégát vonzott magához. Akit az a szerencse ért, hogy kapcsolatba kerülhetett ezzel a tudományos és emberi közösséggel, az első pillantásra is láthatta, hogy e műhelyben is milyen rendkívüli szakmai és emberi megbecsülés, szeretet és tisztelet övezi Kindler professzort. Ez, valamint közös somogyi gyökereink eleve felkeltették iránta érdeklődésemet, ami azután – olvasva írásait, tanulmányozva néhány munkáját, különböző társaságokban és körökben találkozva vele, fokozatosan megismerve a számomra is fontos kérdésekben eligazító véleményét – az igaz ember és tudós, a követésre méltó igazi professzor iránti növekvő tiszteletre és nagyrabecsülésre vált

  Baranyi Árpád Kedves Tanár úr,  Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Előadás a könyvbemutatón) Engedjék meg, hogy Kindler professzor urat a köztünk megszokott módon, Tanár úrként szólítsam meg, hiszen számomra (és sok egykori diákja számára) ő mindig is a „Tanár úr” marad! A Közgazdasági Egyetemről ismerjük egymást, idestova húsz éve. Az egyetemen Kindler professzornak előbb nappali tagozatos diákja, majd doktorandusz-hallgatója, illetve tanszéki munkatársa voltam; később a Korten-könyv egyik fordítójaként, valamint az Altern-csoport alapító tagjaként harcostársává is válhattam, akit megtisztelő barátságába fogadott. Korán megtanultam: nem egykönnyen lehet őt zavarba hozni – kivéve, ha szembe dicsérik őt… Kindler professzor azonban minket, diákokat nagyon hamar zavarba tudott hozni. Például azzal, hogy a legtöbb – általunk újnak vélt – témáról, amelyet lelkesen elébe vittünk, elkezdett valami történetet, amely ilyenformán kezdődött: „Amikor én ezzel a témával tíz-húsz évvel ezelőtt, az orszá