Dr. Kocsis Tamás: A lánglelkű professzor

Aligha tagadható, hogy az egyetemi hallgató, majd a tudományos munkatárs életében meghatározó jelentőségű egy-egy nagy formátumú tanárral való találkozás. Nálam sem volt ez másképp, s számomra az első ilyen jellegű élményt dr. Kerekes Sándor professzor jelentette. Ezt követően természetesen megszállottan kerestem a vele való találkozást, ami az összes általa jegyzett kurzus felvételét és előadásainak rendszeres látogatását jelentette. Történt egyszer, hogy egy bizonyos tantárgy keretében csupán egyetlen, ámde előre meghirdetett időpontban tartott órát, s én már jó előre készültem erre az alkalomra. Bevallom, e tárgy keretében nemigen érdekelt más. S akkor a várva várt napon egy idős, ősz hajú, számomra teljesen ismeretlen professzor jelent meg a katedrán. Csalódottságom leírhatatlan volt, s már előre temettem a feleslegesen kidobott másfél órát.
Csakhogy az előadóban kisebbfajta csoda történt. A bős-nagymarosi projekttel kapcsolatos döntéselméleti problémákról nem valamiféle enervált, dögunalmas, leckét felmondó jellegű tájékoztatást nyújtott az égből pottyant professzor (holott a téma igencsak alkalmas lett volna erre), hanem egy sodrú lendületű és lebilincselő előadás részese lehettem. A számomra leginkább emlékezetes momentum a professzor hallatlan lelkesedése volt az általa elővezetett ismeretek iránt. Később fény derült az előadó személyét illető „malőr” okára is: Kerekes és Kindler professzorok meghirdetett előadásaikat elcserélték.
Ezen sorsszerű találkozás után – saját kis egyetemi élményeim képzeletbeli regiszterében – persze a Kindler név is a „jegyzett” kategóriába került, s az egyre személyesebbé váló kapcsolat során mindkettőnk számára fokozatosan világossá vált: együttműködésünk nem csupán a szűken vett gazdaságon túlmutató tényezők fontosságának felismerésén – mint közös témán – nyugodhat, hanem világszemléletünk azonosságán is. A Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszéken kapcsolatunk állandóvá vált, amelyet az 1996-ban – a Korten-könyv megjelentetése után – alapított Altern-csoport nevű munkaközösség, majd a Kovász című negyedéves szakmai folyóirat szerkesztési munkálatai még tovább mélyítettek.
A Professzor lelkesedése az általa (is) fontosnak tartott témák iránt változatlanul lenyűgöző, egy-egy ügy kapcsán az idő, a pénz és az energia közgazdasági optimalizálásából (azaz a ráfordítás minimalizálásából) fakadó gyakori megalkuvás és elvtelenség szikráját sem sikerült felfedeznem nála. Ugyanakkor egyes közéleti „disznóságok” kipattanásakor felháborodása is elemi erejű. Ezért is meglepő, hogy szakmai felkészültsége mellett – paradox módon – éppen körültekintő taktikai érzéke és tapasztalata jelent rendkívül sokat az általunk képviselt néze-tek hatékony továbbadása és hiteles képviselete szempontjából.
A szoros együttműködés, persze, néha súrlódásokkal is jár. Erős egyéniségek találkozásakor megesik, hogy szikrázik a levegő. Mester és tanítvány mindketten emberek, néha lényegtelen apróságokat is zokon vesznek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy-egy konstruktív vita nyomán a végeredmény is jobb lesz a passzív és közömbös, ámde konfliktusmentes hozzáállással elérhetőnél. A méreg pedig gyorsan elillan, hisz’ a célok és az alapok közösek.
A magam részéről aligha kívánhatok egyebet, mint nyolcvan felett is további hosszú, alkotó szellemiségű éveket.

Dr. KOCSIS TAMÁS
egyetemi docens