Dr. Noszkay Erzsébet: A jegenyefák titka….. (Noszkay Erzsébet tisztelgése a 80. éves Kindler József előtt)
” Hajjaj gyermekem … hiába, csakis a jegenyék mellett lehet nagyra nőni…!”
S, bár akkor én még csak kisiskolás voltam, hangjából, hanghordozásából tökéltessen „kihallottam”, hogy ezzel, sokkal többet, mást (is) akar mondani, mint, hogy milyen magasak is a jegenyefák… Néha faggattam is róla, de csak ő csak ennyit mondott: emlékezz majd a szavaimra - ha nagy leszel – s akkor majd MINDEN- t megértesz…
Rajongva szeretett és tisztelt Nagyapám már régen nem élt, s én sem igen gondoltam már régen a sem a jegenyefákra, sem a rájuk vonatkozó - gyermekként kissé titokzatosan hangzó - nagyszülői intelemre, amikor is 1975 februárjában beiskoláztak (a kor személyügyi gyakorlata volt) NIM TK (Nehézipari Minisztérium Továbbképző Központja) egyik szervezési tárgyú továbbképző kurzusára. Bevallom, akkor nem örültem ennek. Tele voltam határidős feladatokkal és alkotó - kutató munkákkal is. (Többek közt, akkor már javában zajlott a Közgazdasági Szemlében „”Az iparvállalati vezetés problémái" (Közgazdasági Szemle 1974/4., szerzőtárs: Kárpáti Pál) c. cikkünk egy éven át tartó, és nagy vihart kavart vitája, aminek nem csak a feldolgozása, de több alkotó közösséggel való találkozás okán is, inkább maradtam volna, mint kiszakadjak a hétköznapjaimból, s menjek Esztergomba.) Miután abban az időben ilyesmit nem „illet” visszautasítani, hát elutaztam a három hetes kurzusra. Az egyik tantárgy előadójaként Kindler József neve szerepelt. A tantárgy pontos megnevezésére már nem emlékszem, de az előadó neve számomra már a BME Mérnöktovábbképző Intézetének képzési palettájáról (amelynek rövidebb, de számomra korszerűnek ítélt kurzusainak egyikét - másikát – sovány pénztárcámból már magam számára finanszírozni tudtam), továbbá általam ismert és olvasott publikációiból (KINDLER J.–KISS I. (szerk.) (1969): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. , KINDLER J.–KISS I. (szerk.) (1973): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., KINDLER J.–DELI L.–KOCSIS J.–ERDŐSI GY. (1973): A szervezés időszerű kérdései. Kossuth Könyvkiadó, Bp.) igen jól csengett! Mivel előtte még személyesen soha nem láttam, így különösképp hatalmas várakozással ültem és vártam, hogy Kindler József, az órára megérkezzék. Az ajtón belépvén, ma is látom lelki szemeim előtt! Sugárzó, tekintélyt parancsoló személyiségnek érzékeltem! Hát, még amikor belefogott az előadásába, szavai, szakmai lelkesedése magával ragadó volt! A tantárgyának keretében az akkor nagyon is új, szinte merész – később már több nemzedéknyi mérnök, szervező, tanácsadó szakember által, napjainkban is ismert és használt - KIPA módszerrel ismertetett meg bennünket! Bevallom, az ott és akkor számomra ez nem csak egy nagyon izgalmas módszer volt, hanem ennél jóval több! Egy új szemléletet jelenített meg, az értelmes és tudományosan megalapozott, a több szempontú emberi döntések jelentőségét (ellentétben az akkori egyszemélyi vezetői döntések, sokszor, jelentőségében túldimenzionált módjaival és javallataival szemben), és az emberi döntések - csoportmunkával felszínre hozható - több szempontúságát hirdette. (Bevallom, Neki köszönhetem, hogy, elkezdtem a csoport munka iránt tudatos, tudományos érdeklődéssel fordulni, firtatni annak lélektani és szakmai integrációiból következő hozadékait értelmezni. S fejlesztésében, 1974-ben megkezdett (alkotótárs Kárpáti Pál), s ma már nagyon sok üzletviteli tanácsadó szakember által ismert és használt PALWONS – módszerben is érvényesíteni ezt a szemléletet, majd - jóval később – már érett tanárként, az O&TUMEN módszerben a jövő nemzedék számára is, mint élményt megélhetővé tenni.)
Ezek voltak a tudós, iskolateremtő szakember Kindler Józsefről, az első - ifjú szakemberként (szervezési és vezetési területen munkálkodó) megélt - élményeim, rám, máig ható felismerései.
De még nem szóltam az emberről… az érdekesen fanyar humorú, éleslátó, derűs, határozott, megalkuvást nem ismerő, de ugyanakkor nagylelkű és empatikus személyiségről! Első élményem szintén a fent említett kurzushoz köthetők! Többen voltunk ott, több helyről, s nem azonos felkészültséggel! Miközben ő kellemes orgánumával, világos és könnyed stílusban a rendszerelvű elvű közelítés jellemzőiről, a preferenciális különbségekről, a páros összehasonlításról, egyetértési együttható kiszámításról, az értékelési tényezők súlyszámainak megállapításáról (egyszóval a KIPA módszer lényegéről, alkalmazásának „titkairól”) beszélt, azt vettem észre, hogy az egyik padtársam vérvörössé kezd válni és abba hagyja a jegyzetelést! Igen, nyilvánvalóan látszott, hogy olyan szinten nem érti az egészet, hogy már teljesen elvesztette az előadás fonalát! (S hogy ez miért bántotta ilyen szintig – mint később kiderült számomra – bizony jó oka volt!)
A helyzetet, és azt is, hogy ez az ember nem mer visszakérdezni ott és akkor, Kindler József azonnal felmérte! S ahelyett, hogy a mélységesen és kétségbeesetten zavarban lévő embert még mélyebb zavarba hozta volna (pl. van kérdése, vagy úgy látom nem „mindenki” érti, stb.…tipikus tanári kitétellel), a szünetben odament az érintetthez, s meleg és igen csendes hangon, csak valami ilyesmit mondott: keressen meg az óra után, nézzük meg újból együtt, mire is való ez a módszer. Padtársnőm szeme elhomályosodott a megértő hang, s a nem remélt, felajánlott segítség hallatán!
Bevallom, ahogy a „NAGY KINDLER” (az évfolyamunk tagjai egymás közt, így nevezték) ott állt, s szinte suttogva beszélt, hirtelen drága Nagyapám, a jegenyefákról szóló mondása jutott eszembe! Igen, már pontosan értettem, hogy mondását akkor, nem is annyira a fákra, sokkal inkább jegenye lelki nagyságú emberekre értette!
Évek múlva, majd később is, többször volt szerencsém találkozni Kindler Józseffel, a „Jegenye - ember”-rel, aki, ennyi év után remélem, nem neheztel, amikor megtudja, hogy magamban mindig is ezzel a névvel illettem, s azt is megérti talán, hogy miért oly nagy érdeklődéssel figyeltem tanítványaihoz fűződő, emberi melegséget árasztó, meghitt, baráti viszonyát!
Sajnos, tanítványa nem voltam, de számomra követendő PÉLDAKÉP igen!
Isten éltesse sokáig Professzor Úr, hogy még mások is megismerhessék Önben, és Ön által a jegenyefák valódi titkát…
S, bár akkor én még csak kisiskolás voltam, hangjából, hanghordozásából tökéltessen „kihallottam”, hogy ezzel, sokkal többet, mást (is) akar mondani, mint, hogy milyen magasak is a jegenyefák… Néha faggattam is róla, de csak ő csak ennyit mondott: emlékezz majd a szavaimra - ha nagy leszel – s akkor majd MINDEN- t megértesz…
Rajongva szeretett és tisztelt Nagyapám már régen nem élt, s én sem igen gondoltam már régen a sem a jegenyefákra, sem a rájuk vonatkozó - gyermekként kissé titokzatosan hangzó - nagyszülői intelemre, amikor is 1975 februárjában beiskoláztak (a kor személyügyi gyakorlata volt) NIM TK (Nehézipari Minisztérium Továbbképző Központja) egyik szervezési tárgyú továbbképző kurzusára. Bevallom, akkor nem örültem ennek. Tele voltam határidős feladatokkal és alkotó - kutató munkákkal is. (Többek közt, akkor már javában zajlott a Közgazdasági Szemlében „”Az iparvállalati vezetés problémái" (Közgazdasági Szemle 1974/4., szerzőtárs: Kárpáti Pál) c. cikkünk egy éven át tartó, és nagy vihart kavart vitája, aminek nem csak a feldolgozása, de több alkotó közösséggel való találkozás okán is, inkább maradtam volna, mint kiszakadjak a hétköznapjaimból, s menjek Esztergomba.) Miután abban az időben ilyesmit nem „illet” visszautasítani, hát elutaztam a három hetes kurzusra. Az egyik tantárgy előadójaként Kindler József neve szerepelt. A tantárgy pontos megnevezésére már nem emlékszem, de az előadó neve számomra már a BME Mérnöktovábbképző Intézetének képzési palettájáról (amelynek rövidebb, de számomra korszerűnek ítélt kurzusainak egyikét - másikát – sovány pénztárcámból már magam számára finanszírozni tudtam), továbbá általam ismert és olvasott publikációiból (KINDLER J.–KISS I. (szerk.) (1969): Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. , KINDLER J.–KISS I. (szerk.) (1973): Rendszerkutatás. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., KINDLER J.–DELI L.–KOCSIS J.–ERDŐSI GY. (1973): A szervezés időszerű kérdései. Kossuth Könyvkiadó, Bp.) igen jól csengett! Mivel előtte még személyesen soha nem láttam, így különösképp hatalmas várakozással ültem és vártam, hogy Kindler József, az órára megérkezzék. Az ajtón belépvén, ma is látom lelki szemeim előtt! Sugárzó, tekintélyt parancsoló személyiségnek érzékeltem! Hát, még amikor belefogott az előadásába, szavai, szakmai lelkesedése magával ragadó volt! A tantárgyának keretében az akkor nagyon is új, szinte merész – később már több nemzedéknyi mérnök, szervező, tanácsadó szakember által, napjainkban is ismert és használt - KIPA módszerrel ismertetett meg bennünket! Bevallom, az ott és akkor számomra ez nem csak egy nagyon izgalmas módszer volt, hanem ennél jóval több! Egy új szemléletet jelenített meg, az értelmes és tudományosan megalapozott, a több szempontú emberi döntések jelentőségét (ellentétben az akkori egyszemélyi vezetői döntések, sokszor, jelentőségében túldimenzionált módjaival és javallataival szemben), és az emberi döntések - csoportmunkával felszínre hozható - több szempontúságát hirdette. (Bevallom, Neki köszönhetem, hogy, elkezdtem a csoport munka iránt tudatos, tudományos érdeklődéssel fordulni, firtatni annak lélektani és szakmai integrációiból következő hozadékait értelmezni. S fejlesztésében, 1974-ben megkezdett (alkotótárs Kárpáti Pál), s ma már nagyon sok üzletviteli tanácsadó szakember által ismert és használt PALWONS – módszerben is érvényesíteni ezt a szemléletet, majd - jóval később – már érett tanárként, az O&TUMEN módszerben a jövő nemzedék számára is, mint élményt megélhetővé tenni.)
Ezek voltak a tudós, iskolateremtő szakember Kindler Józsefről, az első - ifjú szakemberként (szervezési és vezetési területen munkálkodó) megélt - élményeim, rám, máig ható felismerései.
De még nem szóltam az emberről… az érdekesen fanyar humorú, éleslátó, derűs, határozott, megalkuvást nem ismerő, de ugyanakkor nagylelkű és empatikus személyiségről! Első élményem szintén a fent említett kurzushoz köthetők! Többen voltunk ott, több helyről, s nem azonos felkészültséggel! Miközben ő kellemes orgánumával, világos és könnyed stílusban a rendszerelvű elvű közelítés jellemzőiről, a preferenciális különbségekről, a páros összehasonlításról, egyetértési együttható kiszámításról, az értékelési tényezők súlyszámainak megállapításáról (egyszóval a KIPA módszer lényegéről, alkalmazásának „titkairól”) beszélt, azt vettem észre, hogy az egyik padtársam vérvörössé kezd válni és abba hagyja a jegyzetelést! Igen, nyilvánvalóan látszott, hogy olyan szinten nem érti az egészet, hogy már teljesen elvesztette az előadás fonalát! (S hogy ez miért bántotta ilyen szintig – mint később kiderült számomra – bizony jó oka volt!)
A helyzetet, és azt is, hogy ez az ember nem mer visszakérdezni ott és akkor, Kindler József azonnal felmérte! S ahelyett, hogy a mélységesen és kétségbeesetten zavarban lévő embert még mélyebb zavarba hozta volna (pl. van kérdése, vagy úgy látom nem „mindenki” érti, stb.…tipikus tanári kitétellel), a szünetben odament az érintetthez, s meleg és igen csendes hangon, csak valami ilyesmit mondott: keressen meg az óra után, nézzük meg újból együtt, mire is való ez a módszer. Padtársnőm szeme elhomályosodott a megértő hang, s a nem remélt, felajánlott segítség hallatán!
Bevallom, ahogy a „NAGY KINDLER” (az évfolyamunk tagjai egymás közt, így nevezték) ott állt, s szinte suttogva beszélt, hirtelen drága Nagyapám, a jegenyefákról szóló mondása jutott eszembe! Igen, már pontosan értettem, hogy mondását akkor, nem is annyira a fákra, sokkal inkább jegenye lelki nagyságú emberekre értette!
Évek múlva, majd később is, többször volt szerencsém találkozni Kindler Józseffel, a „Jegenye - ember”-rel, aki, ennyi év után remélem, nem neheztel, amikor megtudja, hogy magamban mindig is ezzel a névvel illettem, s azt is megérti talán, hogy miért oly nagy érdeklődéssel figyeltem tanítványaihoz fűződő, emberi melegséget árasztó, meghitt, baráti viszonyát!
Sajnos, tanítványa nem voltam, de számomra követendő PÉLDAKÉP igen!
Isten éltesse sokáig Professzor Úr, hogy még mások is megismerhessék Önben, és Ön által a jegenyefák valódi titkát…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése